Minő váratlan fordulat hiányzom a gyerekemnek, vagy csak félelem hangja szólt a hajnali órákban?!
Minden esetre felkeltem, hogy megnézzem mi történt. Bementem a szobájába és láttam fiamat amint ott áll az ablak előtt és meredten,mozdulatlanul bambult ki. Oda mentem hozzá...
-WÁÁÁÁááááúúúúú!!
Felrázott az álmomból a feleségem felkiáltása. Hirtelen kipattantam az ágyból és szaladtam a sikítás hangja után. Mire oda értem a fiam szobájához, kétszeresen vert a szívem. Beléptem a szobába, és látom feleségemet és fiamat hogy meredten,mozdulatlanul néznek ki az ablakon. Oda mentem hozzájuk...
Tudni kell azt rólam hogy Isten megáldott engem egy nagyon jó zenei érzékkel. Jártam koncertekre és adtam koncerteket, nagyon sokat gitározok, de nem értem miért hiányzik még mindig valami?? Minden fellépés után dicsérnek, hogy milyen jól játszottam, és a hangom mennyire elkápráztató. De én egyre inkább csak magamba zuhanok. Eltelt pár nap. Egyik este zene óráról sétálok hazafele. A parkba érve megpillantottam valakit, meredten,mozdulatlanul néztem őt...
Nem tanultam eleget, most már bánom, 45 évesen itt fekszem szakadt ruhában, egy havas padon. Este van és fázom, milyen jól esne egy kis vodka... Hajjaj, már sokszor megígértem magamnak hogy nem iszok többet és másra fordítom azt a kevés pénzt amit össze koldulok, de nem sikerül, feladtam az életem. Pedig milyen szép most az utca ahogy esik a hó.
Mikor már majdnem elaludtam hallom a hó ropogásán hogy valaki közeledik. Mire kinyitottam a szemem láttam hogy ott áll előttem. Felültem és csak néztem őt, ahogy áll és néz rám...
Nem hiszem el hogy pont karácsony estéje előtt kell össze vesszek a feleségemmel. Dühömben, az ajtót becsapva mentem el otthonról. Ordibáltam az utcán, és szidtam mindent és mindenkit. A parkba elmentem egy pad előtt, ahol egy hajléktalan aludt. Egy pillanatra ránéztem, és mérgemben ordibáltam vele. De meg se hallotta, mély álomban lehetett. Amint tovább mentem, hátam mögött hallottam ahogy egy kislány lágy hangon énekel, ott ahol én az előbb szidtam a hajléktalant. Nyomot a lelkiismeretem, éreztem hogy vissza kell forduljak. Oda érve a hajléktalan már ült a padon. Így hát énis leültem a mellé. Hallgattuk ahogy a kislány zavartalanul énekel. Valami átjárt akkor... gyermekkoromban éreztem utoljára ilyet...
Én még csak 9 éves vagyok. Anyukámat és apukámat nem ismerem. Megszöktem az árvaházból, mert úgy éreztem hogy nem szeret senki. Sosem voltam még kint ilyen sötétben egyedül. Leültem egy fa tövében és néztem a lámpánál ahogy hullik a hó. Már majdnem elaludtam, amikor meghallottam egy éneklő hangot, annyira megtetszett hogy elkezdtem menni a hang irányába. Már beértem a parkba és megálltam egy pad előtt. Sajnos mire oda értem már nem hallottam azt a gyönyörű éneket. Csak álltam és néztem a padon ülő bácsira. Picit hasonlított a Mikulásra, csak neki piszkos volt a szakálla és a ruhája se volt a legszebb. Hirtelen eszembe jutott a dal amit hallottam, és elkezdtem énekelni...
Amint említettem már, Isten megáldott engem zenei tehetséggel, de amikor meghallottam a parkban éneklő kislányt, össze szorult a szívem. Abban a dalban, valami több volt mint zene, úgy éreztem megtaláltam ami hiányzott. Oda mentem hozzá, akkora már két ember hallgatta őt a padon. Elővettem a gitárom,és együtt zenéltük tovább,de ez nem csupán zene volt...
Amikor már a gitáros srác is odajött, és együtt zenéltek. Hirtelen eszembe jutott a feleségem. Felpattantam a padról és gyorsan haza szaladtam.
Mint ahogy az ajtót becsapva, olyan lendülettel repültem be a lakásba. Oda rohantam a feleségemhez (aki könnyes szemmel ült a fotelben) és mielőtt megtudott volna szólalni, átöleltem! Láttam az arcán a megkönnyebbülést, és mosolyogva nézet rám.
Megfogtam a kezét és sietve elindultunk a lakásból, Ö nem értette hova viszem ilyen sietősen. Kiérve a házból már hallatszott az ének, ami azért volt furcsa mert a park nincs olyan közel. A parkhoz közeledve csodálkozva látjuk hogy rengetegen a kislány köré gyűltek és együtt énekeltek. A házak ablakaiból is sokan néztek ki, sőt voltak akik még onnan is énekeltek...
Amikor bementem fiam szobájába, oda mentem az ablakhoz hogy énis kinézzek. Több száz ember állt a parknál és együtt énekeltek. Hihetetlen volt, azt hittem hogy még álmodom. Ebben a dalban érződött a szeretet.
Kinyitottam az ablakot, és feleségemmel és fiammal együtt, mi is énekeltük.
Mindenki más háttérből, körülményekből jött, és más-más problémákkal küszködik. De most valami, mindenkit összeköt, ez nem más mint a szeretet. Minden probléma és gond elszáll, csak az a remény számít, amit egymásnak adhattunk akár egy apró mosoly, egy dalon keresztül.


