Össze kutyulva

-ANYAAAAAAAAAAAAA!!!

 Minő váratlan fordulat hiányzom a gyerekemnek, vagy csak félelem hangja szólt a hajnali órákban?!

Minden esetre felkeltem, hogy megnézzem mi történt. Bementem a szobájába és láttam fiamat amint ott áll az ablak előtt és meredten,mozdulatlanul bambult ki. Oda mentem hozzá...

-WÁÁÁÁááááúúúúú!!

Felrázott az álmomból a feleségem felkiáltása. Hirtelen kipattantam az ágyból és szaladtam a sikítás hangja után. Mire oda értem a fiam szobájához, kétszeresen vert a szívem. Beléptem a szobába, és látom feleségemet és fiamat hogy meredten,mozdulatlanul néznek ki az ablakon. Oda mentem hozzájuk...

Tudni kell azt rólam hogy Isten megáldott engem egy nagyon jó zenei érzékkel. Jártam koncertekre és adtam koncerteket, nagyon sokat gitározok, de nem értem miért hiányzik még mindig valami?? Minden fellépés után dicsérnek, hogy milyen jól játszottam, és a hangom mennyire elkápráztató. De én egyre inkább csak magamba zuhanok. Eltelt pár nap. Egyik este zene óráról sétálok hazafele. A parkba érve megpillantottam valakit, meredten,mozdulatlanul néztem őt...

Nem tanultam eleget, most már bánom, 45 évesen itt fekszem szakadt ruhában, egy havas padon. Este van és fázom, milyen jól esne egy kis vodka... Hajjaj, már sokszor megígértem magamnak hogy nem iszok többet és másra fordítom azt a kevés pénzt amit össze koldulok, de nem sikerül, feladtam az életem. Pedig milyen szép most az utca ahogy esik a hó.

Mikor már majdnem elaludtam hallom a hó ropogásán hogy valaki közeledik. Mire kinyitottam a szemem láttam hogy ott áll előttem. Felültem és csak néztem őt, ahogy áll és néz rám...

Nem hiszem el hogy pont karácsony estéje előtt kell össze vesszek a feleségemmel. Dühömben, az ajtót becsapva mentem el otthonról. Ordibáltam az utcán, és szidtam mindent és mindenkit. A parkba elmentem egy pad előtt, ahol egy hajléktalan aludt. Egy pillanatra ránéztem, és mérgemben ordibáltam vele. De meg se hallotta, mély álomban lehetett. Amint tovább mentem, hátam mögött hallottam ahogy egy kislány lágy hangon énekel, ott ahol én az előbb szidtam a hajléktalant. Nyomot a lelkiismeretem, éreztem hogy vissza kell forduljak. Oda érve a hajléktalan már ült a padon. Így hát énis leültem a mellé. Hallgattuk ahogy a kislány zavartalanul énekel. Valami átjárt akkor... gyermekkoromban éreztem utoljára ilyet...

Én még csak 9 éves vagyok. Anyukámat és apukámat nem ismerem. Megszöktem az árvaházból, mert úgy éreztem hogy nem szeret senki. Sosem voltam még kint ilyen sötétben egyedül. Leültem egy fa tövében és néztem a lámpánál ahogy hullik a hó. Már majdnem elaludtam, amikor meghallottam egy éneklő hangot, annyira megtetszett hogy elkezdtem menni a hang irányába. Már beértem a parkba és megálltam egy pad előtt. Sajnos mire oda értem már nem hallottam azt a gyönyörű éneket. Csak álltam és néztem a padon ülő bácsira. Picit hasonlított a Mikulásra, csak neki piszkos volt a szakálla és a ruhája se volt a legszebb. Hirtelen eszembe jutott a dal amit hallottam, és elkezdtem énekelni...

Amint említettem már, Isten megáldott engem zenei tehetséggel, de amikor meghallottam a parkban éneklő kislányt, össze szorult a szívem. Abban a dalban, valami több volt mint zene, úgy éreztem megtaláltam ami hiányzott. Oda mentem hozzá, akkora már két ember hallgatta őt a padon. Elővettem a gitárom,és együtt zenéltük tovább,de ez nem csupán zene volt...

Amikor már a gitáros srác is odajött, és együtt zenéltek. Hirtelen eszembe jutott a feleségem. Felpattantam a padról és gyorsan haza szaladtam.

Mint ahogy az ajtót becsapva, olyan lendülettel repültem be a lakásba. Oda rohantam a feleségemhez (aki könnyes szemmel ült a fotelben) és mielőtt megtudott volna szólalni, átöleltem! Láttam az arcán a megkönnyebbülést, és mosolyogva nézet rám.

Megfogtam a kezét és sietve elindultunk a lakásból, Ö nem értette hova viszem ilyen sietősen. Kiérve a házból már hallatszott az ének, ami azért volt furcsa mert a park nincs olyan közel. A parkhoz közeledve csodálkozva látjuk hogy rengetegen a kislány köré gyűltek és együtt énekeltek. A házak ablakaiból is sokan néztek ki, sőt voltak akik még onnan is énekeltek...

Amikor bementem fiam szobájába, oda mentem az ablakhoz hogy énis kinézzek. Több száz ember állt a parknál és együtt énekeltek. Hihetetlen volt, azt hittem hogy még álmodom. Ebben a dalban érződött a szeretet.

Kinyitottam az ablakot, és feleségemmel és fiammal együtt, mi is énekeltük.

Mindenki más háttérből, körülményekből jött, és más-más problémákkal küszködik. De most valami, mindenkit összeköt, ez nem más mint a szeretet. Minden probléma és gond elszáll, csak az a remény számít, amit egymásnak adhattunk akár egy apró mosoly, egy dalon keresztül.

Karácsonyi tündér mese

  Három nap és itt a karácsony. Az emberek ilyenkor megajándékozzák egymást, persze sokan mindig az utolsó pillanatra hagyják a nagy bevásárlást. Az erdei tündér világban is hasonlókép működik, mindenki megajándékozza a rokonokat és a barátokat.

  Az egyik kis tündérnek nagyon sok barátja volt, és nem tudott annyi ajándékot készíteni hogy minden barátjának adni tudjon. Kétségbeesetten tanácsot kért szüleitől. Anyukája azt javasolta hogy süssön egy hatalmas süteményt, méghozzá akkorát hogy mindenkinek jusson az egész erdőben. De szegény nagyon elbizonytalanodott mert nem tudta hogy a többiek mit szeretnek, és sokáig törte a fejét hogy milyen sütit csináljon. Valami különlegesen törte a fejét, eközben beállított a legjobb barátnője,Virág tündér és megkérdezte tőle mit csinál?

- Ne mond el senkinek de egy hatalmas sütit akarok sütni mindenkinek! Felelte.

Barátnője egyből felajánlotta segítségét, felkerekedett hát és egész nap járta az erdőt. Körbe repült hogy kiderítse kinek mi a kedvenc sütije, estefele vissza is tért Pöttömhöz egy nagy listával, aki boldogságában öröm táncot járt.

   Végignézte a listát és látta hogy ki mit szeret, a Toboz tündér a mézet, Hold tündér a diót, és még sokan más-más mindent szeretnek, de nem volt ennyi hozzávalója, így körbe járta az erdőt, hogy beszerezze a hozzávalókat. Hosszas keresgélés és gyűjtögetés után végül sikerült össze szedni mindent, csak a csokoládé hiányzott ami a legjobb barátnőjének a kedvence. A kistündérke nagyon búsult. Ekkor meglátta az erdő postása, PostElek tündér.

- Miért búslakodsz itt Pöttöm? Kérdezte.

- A legjobb barátnőmnek egy meglepetéshez csokoládét kell szerezzek de nem tudom hogy honnan.

A tündér postás kisebb gondolkodás után rájött, hogy a szomszéd faluban egy vén anyókának van egy milka tehene, ami csokit termel. A kis tündérke a hír hallatán nagyon megörült és hálálkodott a postásnak.De gyorsan sietett a pitypang állomásra hogy elmenjen a faluba, fel is szállt a legelső pihére, de egyszer csak megjelent a gonosz kalauz és felkiáltott:

- jegyeket bérleteket!

De sajnos neki nem volt. Egyből elkezdett magyarázkodni hogy a legjobb barátnőjének akar csokoládét hozni karácsonyra, a kalauznak nagy nehezen meglágyult a szíve és azzal a feltétellel utazhatott tovább, ha vissza fele hozz neki is a csokiból.

     Megérkezett a faluba és elment az öreganyóhoz, az udvarán meglátta a csokit termő tehenet. Körbe repülte a házat de nem látott senkit, majd bement a házba a kéményen keresztül. Meglátta az idős nénit ahogyan alszik a nappaliban. Halkan közel ment hozzá, óvatosan megpiszkálgatta hátha felébred,de nem történt semmi. Mivel az idő sürgette sietnie kellett. Kiment a lila színű tehénhez és próbált rájönni hogyan ad csokit,de minden próbálkozása sikertelen volt és annyira dühös lett hogy sikított egyet, amitől a tehén nagyon megijedt. Pöttöm nem akarta megijeszteni, hogy megnyugtassa lágy hangon elkezdte énekelni a tünde dalt, annyira gyönyörű volt hogy az ének után a tehén olyan bőségesen ontotta ki a csoki kockákat mint még soha. A kistündér fogta a csokikat és haza vitte. Így most már megkezdhette a karácsonyi nagy sütését. Minden hozzá valót belerakott mindenkinek az egyedi ízlése szerint.

   Másnap az egész erdőben az volt a téma hogy ki milyen ajándékot ad a másiknak karácsonyra. Szegény kis tündér nagyon elszégyellte magát amikor hallotta hogy a többiek sokkal értékesebb és szebb ajándékokat fognak adni egymásnak így már nem is volt kedve oda adni az ajándékát. Amikor őt kezdték faggatni hogy kinek mit ad ajándékba azt mondta, hogy még nem tudja, ugyanis szégyellte hogy mindenki külön-külön ajándékot ad, Ö meg csak egyet mindenkinek. A többiek elkezdték cikizni hogy biztos nemfog ajándékot csinálni, ez miatt ki is közösítették, ami nagyon rosszul esett neki. 

Aznap este egy tragikus dolog történt, egy különös tekintetű, gonosz manó el lopta mindenkinek az ajándékát, csak a kis tündér hatalmas sütiét nem tudta elvinni mert akkora volt hogy nem bírta el.

  Karácsony reggel van, minden tündér kimászik az ágyból és nagyban készülődnek a karácsonyi ajándékozásra, de senki sem találja az ajándékát, csak a gonosz manó nyomait látták. Annyira elkeseredtek hogy az egész erdőben mást sem lehetett hallani csak a tündérek siránkozását. Pöttöm kíváncsian nézett körbe miért szomorú mindenki karácsony napján. Megkérdezte legjobb barátnőjétől mi történt. A hír hallatán Pöttöm nagyon szomorú lett, de eszébe jutott hogy az Ö karácsonyi ajándéka még megvan! Az erdő közepén lévő tisztáson gyülekeztek a tündérek hogy megbeszéljék a történteket, de csak egymásnak siránkoztak. De egyszer csak a Pöttöm megjelent egy pillangóval és a pillangó hátán egy hatalmas kosárral, ami le volt takarva egy lepedővel. A tündérek csak ámulva néztek, kíváncsiak voltak hogy vajon mi lehet a lepedő alatt. A kistündér lerántotta a lepedőt és ott volt az óriási sütemény, amiből mindenkinek bőven jutott. Sokan elszégyellték magukat és bocsánatot kértek Pöttömtől hogy jogtalanul megbántották.

        Pöttöm ajándéka mindenkit boldoggá tett! Nem azért mert olyan drága ajándékot adott,hanem mert a legértékesebb alap volt benne a szeretet! 

/Mese kitalálója és ihlet adója: Panka/

Barátság

   Egy szép napos délelőtt a kis nyuszika boldogan szaladgált az illatos mezőn. A legjobb barátja nem más mint nyúl Béla, nemcsoda hiszen együtt nőttek fel, már ovis koruk óta szinte mindent együtt csinálnak. Amikor meglátta Őt hogy ott van mezőn oda szaladt hozzá. 

- Hát te mit csinálsz itt egyedül ? Kérdezte nyúl Béla. De kis nyuszkó mintha meg sem hallotta volna szaladgált tovább a szép zöld füves réten. Ezt nem hagyhatta, így hát Ö is szaladt utána, és követte amerre csak ment. Útjuk a szép mezőről egy sötét erdőbe vezetett. Félelmetes egy hely volt, nem véletlen hogy szüleik meg is tiltották nekik hogy bemenjenek oda, mert úgy hallották az a hely tele van erdei vadállattal. Nyuszkócskát viszont csábította a titokzatos erdő mélységének rejtelmei, nem úgy mint nyúl Bélát aki félt az erdőtől.De hosszas győzködés után nagy nehezen rá tudta beszélni hogy  bemenjen vele.

  Amint beléptek látták hogy az erdő nem is olyan veszélyes mint ahogy mondják. Sok kedves állatkával találkoztak, ott volt a 4 pöttyös Katika, a fán ugrándozó mókus Matyi, a szúrós SüniSanyi és még rengeteg kis és nagy állatka. Nyuszkócska egyből feltalálta magát, mókus Jenővel összebarátkozott aki megmutatta neki kedvenc játszó helyét a kalandok völgyét, amely tele volt izgalmasabbnál izgalmasabb akadály pályákkal. A csúszda labirintus volt az egyik legjobb játék, nem véletlen hogy ezzel kezdték. Először SüniSanyi csúszott le, de tüskéi annyira élesek voltak hogy néhány helyen kilyukasztották a csúszdát, amit nem vettek észre mókus Matyiék. Másodjára Nyuszkócska indult el, nagyon kacskaringós volt az útja, néhány helyen mintha majdnem kiesne olyan gyorsan ment, mígnem elérkezett ahhoz a ponthoz ahol a csúszda lyukas volt... Fentről csak egy nagy kiáltást hallottak, lenéztek és látták hogy Nyuszkócska kiesett a csúszdából. Nyúl Bélát nagy harag töltötte el, alapból nem tetszett neki ez a kalandvölgy, meg az itteni állatok sem...., de ez a baleset volt a tetőpont számára. Mit sem törődve Nyuszkócska fájdalmával, haza küldte az anyjához. Igaz sebei nem voltak súlyosak csupán egypár horzsolással megúszta a balesetet, de a szívében nagy fájdalom volt hogy csak úgy otthagyta az erdei cimboráit és hogy a legjobb barátja így bánt vele. Mintha megváltozott volna valami.... Barátságuk már nem volt a régi. Amikor kimentek a mezőre nyúl Bélával, vissza akart menni az erdőbe,de egyből rá szólt hogy még eszébe se jusson. (Vajon ennyire féltette vagy csupán irigykedett az erdei állatokra, nem lehetett kiigazodni rajta.) A kis nyuszika nagyon magányosnak érezte magát, ahányszor csak vissza akart menni a barátaihoz egyből ott termet nyúl Béla hogy megakadályozza, ez nagyon nem tetszett neki. Próbálta megértetni vele hogy tudja mit csinál, de hiába. Pár nap múlva mókus Matyi és barátai úgy gondolták hogy meglátogatják Nyuszkócskát és felvidítják egy kis játékkal a mezőn. Ennek úgy megörült, hogy repülni tudott volna boldogságtól. Mindezt nyúl Béla nem nézte jó szemmel, ezért nem is ment velük. Valamiért még mindig a vad erdei állatokat látta bennük, próbálta figyelmeztetni Nyuszkócskát is hogy ne menjen velük mert csak ártani fognak neki, de mintha meg se hallotta volna futott a barátai felé.

   Mindig is érni fognak minket rossz dolog, legyen az baleset vagy akár csalódás. De ezek átvészelésében csak az igaz barátok tudnak segíteni. Van hogy el veszítünk valamit, de valaki gondoskodik rólunk, és pótolni fogja egy olyannal, ami sokkal többet ér!